Instant Digest 2008.07.05-19.

Kedves Olvasók!

Már megint eltelt két hét, ezért írok egy kis összefoglalót a címben jelzett időszakról.2008.07.05. (Szombat):

Meglátogattuk Pick József “mindent gyűjtőt” Dorogon, akivel az előző hétvégén Szolnokról felhozott ITT videomagnót sikerült elboltolni két (vagy inkább másfél ) rádióra, egy hiányos VT R4300 Harmónia és egy Terta T325 (EM80-as varázsszemű változat) készülékre.

R4300 Harmónia (felül) és Terta 325 (alul)

Ha már ott jártunk, vendéglátónk (aki nemhogy Dorog és országszerte ismert, hanem nemzetközi szinten is) körbevezetett házában és megmutatta a pazar rádió, katonai hiradóberendezés, gramofonlemez és sokminden más gyűjteményét, valamint a helytörténeti munkásságát jelképező dokumentumait, albumait és néhány saját könyvét is. Meglehetősen megtisztelve éreztük magunkat a mondhatni polihisztor gyűjtő házában.

Kirándulásunkat Visegrádra folytattuk, Esztergomon át, ahol rövid fotómegállásra felmentünk a bazilikához.

Az Esztergomi Bazilika a júliusi ragyogó napfényben

Visegrádi úticélunk a bobpálya volt, ahol jómagam életemben először jártam, Mézi tölete nyomán újabb felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Mindkét-féle járművet kipróbáltam, az első (vájatban csúszó) kicsit húzósabb volt pláne, hogy egy türelmetlen és szemtelen siheder ugatott mögöttem, hogy “- gyorsabban!”, aztán meg érkezéskor ott dühöngött a csajának, hogy ilyen meg olyan béna vok… A második járművel (sínen csúszó) azért már bátrabb voltam, látván a biztonsági övet és az eleve biztonságosabb kialakítást, ezt kifejezetten élveztem is.

2008.07.11-13. (P-Szo-V):

Szerencsére úgy alakul mostanában, hogy egészen sűrűn lejutunk Szolnokra is, ezt a garázsépítkezős project is indokolja, hogy Apámnak legyen segítsége, meg mégiscsak Jól esik a Szüleimmel is Együtt lenni. Persze pénteken volt egy kis szívás a melóban, némi túlóra árán, de azért a félötös vonatot elértük. Ez az utunk rendhagyó volt abból a szempontból, hogy most a bringákkal együtt utaztunk le. Szerencsére a Szolnok-Pest között közlekedő, zónázó és személyvonatokon kerékpáros szakasz is van (a vezérlőkocsiban, közvetlenül a mozdonyvezető állás mögött), ezért megoldható volt a bringás vonatozás.

Érkezésünk után irány a Tisza-parti Sétány és a szolnokiak kedvenc fagyizója , mert Mézinek ezt is nagyon régen megígértem. Unokatesómékkal is sikerült össze futnunk, akik éppen a Tiszaligeti Fesztiválról igyekeztek hazafelé (afro-hastánc fellépése volt). Mézi nagyon élvezte a Szandaszőllősre vezető kerékpárutat, ami az elkerülő csomópontnál kis alagutakon megy keresztül.

Szombaton aztán nekiláttunk Apámmal felhajtani az anyagot, ami az alap betonjához kellett, három tüzéptelep után mégiscsak maradtunk a szandainál, ahol megrendeltük a sódert és a cementet a rákövetkező hétre. Anyám és Mézi addig elkészítette az Isteni ebédet. Délután az első adag alapbetonra rákerült koszt kellett kitisztítanom, Apám a zsalut szerelte és betont kevert a maradék két lyukba. Estefelé a legnagyobb meglepetésünkre felkeresett gyerekkori barátom Gergulics Robi anyukája (Robi 2002 óta az USA-ban él), akivel jól elbeszélgettünk Robiról, a régi szép időkről, természetgyógyászatról, egészséges életmódról, és mindenről, amiről csak szó eshetett.

Vasárnap reggel, még reggeli előtt átbringáztunk Rákóczifalvára, hála a kiépített kerékpárútnak, ezt már biztonságosan megtehetjük egy jó ideje (először 2007 májusában ért a kellemes meglepetés, hogy a kerékpárút Rákóczifalváig ki van építve). Körbejártuk a falut, ami nekem is élmény volt, hiszen ekkora utat már több, mint 10 éve jártam be ott. Visszafelé a nap már magasan járt és a kánikulai meleg kezdett elharapódzni, ezért siettünk is vissza reggelizni, de azért útközben megálltunk a Szanda Buciban friss tejért.

A nap hátralévő részében még a helyükre tettük a zsalukat, majd az isteni ebéd után, amíg csendespihiztünk, Anyám megcsinálta a mennyei almás sütiket. Sajnos eljött a búcsú ideje, mert a 19:22-es vonatot el kellett érni, ezért negyedhét magassgában nyeregbe pattantunk és lóhalálában végigtekertünk Szolnokon a vasútállomásig. Ennek köszönhetően jóval hamarabb kiértünk, majd elkezdődött a zakatolás a Keleti pu-ig, kb. negyedtíz magasságában érkeztünk. Bringázás haza, útközben a Dózsa György úton nagy meglepetésünkre egy sünike is szaladozott a járdán.

2008.07.19. (Szombat):

Bringázós napra ébredtünk, gyönyörű idő volt, ezért tavasz után újra útba ejtettük Szentendrét. Az előző napok esős időjárása ellenére az ártéri erdei kerékpárút (Budakalász és Szentendre között, aki még nem járt arra) száraz és sártengertől mentes volt. Ámbár a csapadékos időjárásban jól megnőtt útszéli csalán egy-két helyen igencsak belógott a rövidnadrágos bringások nem kis “örömére”, lehetett kerülgetni, aki nem akart szúró-csípő térdeket. Ámbár a reumás izületekre kiváló gyógyszer, így akár jól is járhattak néhányan vele. Odafelé megcsodáltuk az épülő és szépülő “Chuck Norris” (M0-ás) hidat is.

Szentendrére érve felfedeztünk egy általunk még nem ismert, mindenbizonnyal új kerékpárutat, ami a várost kikerülve, végig a Duna mentén, szinte egyenesen a korzóra visz, isteni levegő van ott, kivétel ezalól a szennyvíztisztító telep.

A korzón lévő törzshelyünkön aztán végre rendelhettünk az isteni házi sörből, ami a melegben a 20km tekerés után igencsak vérré vált bennünk. Visszafelé a Rómain ráköszöntem (Baszog)Atomra, illetve állítólag az egyik kolléganőnk is arra bringázott. Hazafelé még megálltunk az egyik parti fagyizós helyen “csavaros fagyit” majszolni.

NÉZD MEG A KÉPEKET!

Duna parti csendélet a kerékpárút mellett