Ezen a hétvégén ismét a Szülői Ház vendégszeretetét élvezhettük, amit mindig nagyon várunk, hiszen ez az egyik menedék a mindennapi rohanásban.
Pénteken szerencsére elértük a félhármast, ezért négy után nem sokkal megérkeztünk. Rá is vettetük magunkat a maradék kajára, Anyám csodálatos házi pizzájára és a gulyáslevesre. Közben még elcsíptük élőben az Olimpia megnyitóünnepségének utolsó egy óráját a televízióban. Persze gyúrtunk az este nyolckor kezdődő ismétlésre, amibe a vége felé sikerült is jól belealudni. 
Tegnap reggeli után Apámmal és Mézivel elmentünk bevásárolni és körülnézni ún. “nehézlemezért” ami az épülő garázs szigeteléséhez kell (lásd a nyitóképen, jobb alsó sarokban). A “kék-sárga, kutyuskás” boltban iszonyat drága volt, ezért inkább Pirosak alá néztünk el a nagy tüzéptelepre, ahol felébe került csak az öt tekercs anyag. Közben anekdotáztunk a régi szép időkről és a jobb sorsra érdemes, mára elhagyott és lepusztult gyárak-üzemek dicső múltjáról. 
Ha már arra jártunk Fatert sikeült rávennem, hogy kiránduljunk már egy kicsit Tószeg felé, így közelebbről is megnézhettem a rég nem látott környéket. Vasútbarát lévén nagyon megfogott, hogy a tószegi állomásnak még mindig karos bejárati jelzője van Szolnok felől (lehet a másik irányban is, de arra még nem jártam). Igazi EpIII hangulat így 2008-ban a szerencsére még nem felszámolt mellékvonalon.
Tószeg karos bejárati jelzője
Este felé pedig találkoztunk egy fagyizás, beszélgetés erejéig Bea unokatesómmal és lovagjával Zolival, aki nekem itt a szolnoki GDF-ben volt évfolyamtársam. Fagyi, dumálás, Kassai Söröző, így el is telt a szombat este.
Előtte a Városházánál éppen belefutottunk, az ilyenkor “nagyüzemben” egymás után következő ifjú házasokba és a násznépbe, meglepetésünkre az egyik menyasszonyi járat egy tűzoltóautó volt.
“Éljen az Ifjú Pár!” Az ő parádés kocsijuk egy tűzoltóautó volt
A Tisza-parti Sétány és a Verseghy Park változatlanul gyönyörűszép kár, hogy a harmóniát a Békás Kutat szabadstrandnak néző etnikai “kisebbség(?!)” pancsolása megzavarta.
Szolnok, Verseghy park, háttérben a jobb sorsra érdemes Damjanich uszodával
A mai nap szenzációja Cseh László olimpiai ezüstérme mellett a bográcsban főtt birkapörkölt volt, amit jómagam már igencsak régen ettem. Az illatot a késő nyári szellő minden bizonnyal messzire elvitte Kocsoroson. Desszertnek pedig herőce (csöröge, forgácsfánk, ki hogy hívja) sült, hozzá pedig isteni szilvaröszti immár a saját szilvafánk terméséből.
Szabadtűzön rotyog az isteni birkapörkölt
Így telt el ez a hétvége is, sajnos gyorsan, el kell érnünk a negyednyolcas vonatot, holnap már újra munka frontján kell lenni augusztus 28-án, amikor végre hosszabb időre szabira megyünk!
Galaxy Hunter : SpaceShip One
