Oxigéndús Varázslat az Arénában

Puritán díszlet, családias hangulat, Csodálatos Zene

Sutyerák bunkók is voltak (“nincs kedvem a helyemre ülni“)

Ahogy a Médiász Réséből és plakátokról kiderült, november 12-én szerdán este, 11 év után, immár harmadik alkalommal újra itt járt a szintetizátorok francia nagymágusa, Jean-Michel Jarre. Istennek Hála, azon szerencsések közé tartozhatom, akik eddig mindhárom alkalommal élőben láthatták a NagyMestert (az előző két alkalom: 1993. augusztus 19. Népstadion, Chronologie, 1997. június 24. “régi” Budapest Sportcsarnok, Oxygene 7-13). Mindhárom alkalom, beleértve a mostanit is, különböző de felejthetetlen élményeket okozott, és bízom benne, hogy ha negyedjére is itt jár, akkor újra elmehetek megnézni.

A mostani turnékörút az első és talán legismertebb lemez, az OXYGENE 3 évtizeddel (pontosan 32 évvel, 1976) ezelőtti megjelenésének apropójából jött létre, szerencsére Budapestet is érintve.

A legfontosabb az Oxygene Tour szempontjából, hogy a 3x évvel ezelőtti technikával lép fel, a “potméteres, kábeldzsungeles” analóg szintetizátorokkal a tökéletesen autentikus “Oxygene hangzást” és hangulatot adja vissza, mellőzve minden digitális trükköt és a Rá oly jellemző látványos lézershow-t is. Ahogy a megnyitóban is mondta, egyfajta “családias hangultot” próbál teremteni eme jeles alkalomból.

Puritán fénytechnika, varázslatos hangzás és meghitt hangulat volt

A 20:00 kezdés előtt értünk oda mi is a Papp László Budapest Sportarénába, így volt előtte röpke egy óránk “terepszemlézni”, a koncert kis késéssel, 20-25 perccel később kezdődött a meghirdetett időponttól (valószínűleg nem “sztár allűr” okán – a szerk.). Egy kellemetlen aprósággal azonban szembesülnünk kellett azalatt, amikor a helyünket kerestük, és nagy nehezen meg is találtuk azon szektort és sort, ahová a jegyünk szólt, de meglepetésünkre egy párocska éppen a helyünkön ült!!! Mézi kérdésére, amelyben tudakolván, hogy az ő jegyük is ide szól-e, egy flegma kijelentés volt a válasz a párocska hölgy tagjától: “Két sorral feljebb szól a jegyünk, DE NINCS KEDVÜNK még felmenni oda, majd ha elkezdődik… Üljetek le mellénk addig…” BAZZZMEGGG!!! Pár perc múlva két székkel arrébb tették a seggüket, majd a férjura fel is ment a helyére, de a mélynövésű kispicsa az nem zavartatta magát és a koncert végéig “élvezhettem” a társaságát, ahogy fészkelődött mellettem a köcsög qrvája… Nyilván azért tudott ott maradni, mert arra a helyre nem adtak el jegyet, ettől függetlenül ez a sor is megtelt, többek között az a két hely is, ahová “ezek” miatt mi kényszerültünk pár percre. A fölöttünk lévő sorban egy család fiatal fiú tagja felvilágosította hozzátartozóját a várható műsorról: “EZ NEM ÉNEKEL BAZMEG! Szintiket nyomkod, vagymi…” LoL Közben tovább tömték pofájukba a plázamozikból ismerős mammutpopcornt és mammutkólát szürcsöltek hozzá.

Szerencsére a fenti kellemetlenségek nem szegték kedvünket, a készülődés közepette a Jarre koncertekről már jól ismert En Attendant Cousteau 22 perces, ambient tétele szólt végtelenbe loopolva (elalváshoz mi is be szoktuk tenni néha – a szerk.). Majd úgy fél kilenc előtt egyszer csak besötétítettek és egy reflektor fénye oda világított arra a bejáratra, ahol mi is bejöttünk: “Ott jönnek B+!” kiáltottam fel és a mobilommal próbáltam az eseményeket Boci barátomnak (aki sajnos most nem lehetett ott) megörökíteni. Igen, ott jött be Jean Michel Jarre és zenész társai, karnyújtásnyira tőlünk, majd átvágtak a küzdőtéren, a közönség kellős közepén és úgy vonultak a színpadra, hatalmas ováció közepette.

A megnyitóban elhangzott többek között, hogy Budapest utcáit járva “belebotlott” Norbiba az utcazenészbe, akit meg is hívott a produkcióba. A srác végül helyet is kapott az Oxygene 3-ban, megmutathatta tudását a közönségnek. Beszélt még arról, hogy a produkció előtt kicsit be kell melegíteni az öreg, de felülmúlhatatlan hangzású analóg szintetizátorokat csakúgy, “mint a hölgyeket” és ha hibázik is egy-kettőt, azt szívesen megosztja velünk.

Először az “eredeti”, 1976-os Oxygene számai következtek a lemezen hallható sorrendben, bizony az analóg technika oszcillátorai az elején nem érték még el a frekvenciastabilitásukat, emiatt az Oxygene 2. tétel az elején határozottan hamis volt, azonban némi “potméter hack” után már hiba nem volt benne, és azután már a produkció egésze hibátlanul szólt, ahogy annak szólnia kell, varázslatosan betöltve az Aréna légterét!

Minden úgy szólt, ahogy szólnia kell, gyönyörűen és varázslatosan!

Ahogy fentebb említettem, Norbi az utcazenész az Oxygene 3-ban mutathatta meg magát, a karibi ütőshangszer hangú játéka nagyon jól harmonizált a zenével. Oxygene 4.: EZT MINDENKI ISMERI, ezt a számot emlegetik úgy, mint az OXIGÉN-t a köznépek (lásd majd a videót). Oxygene 5, majd 6 és utána elbúcsúzott, “Te Jóisten ennyi volt?!, Sosem hagyott itt ráadás blokk nélkül!”

A ráadásban az Oxygene 7-13, ból a 12-es és a 13-as tétel hangzott el, majd legvégül újra az Oxygene 4., mint legismertebb zeneszám. Sajnos itt már tényleg vége volt, a koncert kb. másfél órás volt.

Summa-summárum: A koncert alatt feltűnt, hogy többen felállnak és elmennek, baromi hamar megunták. Szomorú voltam emiatt, mert nyilván ők a koncertvideókról ismert, látványos lézershow-t várták, pedig el lett mondva, hogy itt az öreg analóg szintetizátorok, az Igazi Zene és hangzás, nem pedig a szemet kápráztató látvány lesz a főszereplő. Belegondoltam, hogy Boci Barátom, aki sajnos most nem tudott eljönni, mennyire örült volna, ha meghallgathatja, hiszen Ő is értékeli a NagyMester művészetét, sokan meg csak a neve miatt, meg egy-két interneten látott látványos koncertvideó miatt voltak itt, majd hamar le is léptek. Nekem ez a koncert is ugyanolyan Csodálatos Élményként marad meg a szívemben, mint a 1993-as Chronologie, vagy az 1997-es Oxygene 7-13 lemezbemutató koncertek, ahol jóval több látványelem volt (főképpen 1993-ban). A puritán külcsíny, csodálatos belbecssel és pótolhatatlan zenei élménnyel párosult.

Köszönöm Neked Jean Michel Jarre, hogy újra láthattalak és szavadon foglak, várlak vissza és várunk vissza mindannyian Budapestre újra! Remélem, hogy “örökifjú” korod ellenére még sokáig zenélsz nekünk.

Köszönöm Neked SZERELMEM Mézi, ezt a Csodálatos Szülinapi Ajándékot és, hogy eljöttél velem! SZERETLEK M!

OXYGENE IV. : ezt Mindenki ismeri!